Munkáltatók versengenek a munkavállalókért

A gazdaság megélénkülésével együtt a munkaerőpiac is új lendületet vett. A 15 és 64 év közötti lakosság körében a munkanélküliségi ráta már a tavalyi év második negyedévében 5% alá csökkent (2010-ben még 10-11%-os ráta volt jellemző). S bár nem szűnt meg a munkanélküliség, de mégis egyre több területen és egyre nagyobb mértékben növekszik a munkaerőhiány, vagyis egyre több a betöltetlen pozíciók száma: 2013 első negyedéve és 2017 első negyedéve között 36 728-ról 59 831-re emelkedett az üres álláshelyek száma. (Ezzel kapcsolatosan további részleteket olvashatnak a munkaerőpiacról szóló 2017.06.16-ai írásunkban.) Emiatt pedig számos területen javult a munkavállalók és álláskeresők pozíciója. A munkáltatók immár versengeni kényszerülnek a jó munkaerőért, hogy tevékenységüket folyamatosan fenn tudják tartani. Ez megnyilvánul a bérek alakulásában is: 2017 első negyedévében az alkalmazásban állók (közfoglalkoztatottak nélkül) bruttó átlagkeresete elérte a 317 507 forintot. Ez 37 467 forinttal haladta meg az előző év hasonló időszakának értékét. (1. digram)

Saját szerkesztés a forrás alapján. Forrás: KSH

De nem csupán mennyiségi változás szemtanúi vagyunk, a mai munkaerőpiac minőségében, struktúrájában is különbözik a néhány évvel ezelőtti munkaerőpiactól, hiszen a kereslet-kínálati viszonyok mellett az álláskeresők/munkavállalók igényei is megváltoztak. A dolgozók már nem csak magasabb béreket, de nagyobb szabadságot, több rugalmasságot és valódi élményeket szeretnének munkahelyükön is.

Mivel a jó munkavállalókban egyre inkább hiány van, a jó szakemberekért a versenyképes vállalkozásoknak – azért hogy továbbra is versenyképesek és sikeresek lehessenek – meg kell adniuk az a pluszt, amire a mai munkavállalók vágynak. És nem vagy nem csak a magasabb bérekről van szó, sok esetben a munkavállalóhoz való egyéni viszonyulás is rengeteget javít egy vállalat megítélésén.

Egy cégvezetőnek nem árt tudatában lenni annak, hogy legjobb munkavállalóik elcsábulhatnak egy-egy kedvező ajánlat kapcsán, és ennek elkerüléséért erőfeszítéséket kell tenniük. De kik is azok a munkavállalók, akik megtartása fontos lehet egy cég életében? Különféle módszerekkel lehet értékelni a munkavállalókat. Egy jól kidolgozott és rendszeresen végzett értékelési rendszer nyilvánvalóvá teszi, hogy kik az értékes munkavállalók, és kik azok, akik kevésbé fontosak és hasznosak a cég életében.

Alkalmazható módszer lehet még az úgynevezett „fontosság-pótolhatóság” vizsgálat[1] is, amikor is a munkavállalókat egy „fontosság-pótolhatóság” mátrixban helyezzük el. (2. diagram) A vizsgálat keretében minden munkavállalót két értékkel jellemzünk (pl. egy 10-es skálán), a munkakörének fontosságával és személyének (felkészültségét, tapasztalatát, tudását, stb. tekintve) pótolhatóságával. Majd ezen értékeket rögzítjük a mátrixban: vízszintes tengelyen ábrázolva a pótolhatóságot, a függőleges tengelyen pedig a fontosságot. A nehezen pótolható áés egyúttal fontos munkatársak (nevezzük őket KULCSEMBEREKnek) megtartása legyen az elsődleges cél, rájuk mindenképpen érdemes nagyobb figyelmet szentelni.

Saját szerkesztés

A megváltozott viszonyokra a cégek egy része több-kevesebb sikerrel, de keresi a választ. Azonban a munkaerőpiac gyorsabban változik, mint ahogy arra a cégek fel tudnának készülni. Rugalmasabb munkakörnyezetre, rugalmasabb szervezetekre van tehát szükség, ezért nem véletlen, hogy a legtöbb cég a legnagyobb kihívásnak és feladatnak a szervezeti átalakulást tekinti.

 


 

[1] A vizsgálati módszerről ITT ( http://www.munkaugy.co.hu/tartsuk-meg-a-jo-munkaerot/) olvashatnak bővebben.